Trójai Heléna (más néven spártai Heléna) görög mitológiai alak, akit elszöktetett (vagy elrabolt) Parisz trójai herceg, aminek következtében kirobbant a trójai háború. Heléna Menelaosz spártai király felesége volt, és a világ legszebb nőjének tartották.
Menelaosz meggyőzte testvérét, Agamemnon mükénéi királyt, hogy közösen toborozzanak hadsereget Trója városának ostromához és hozzák vissza Helénát. A görög győzelem után Heléna hazatért Menelaosszal, az ókori nép azonban megvetette a nőt, az erkölcstelenség és a szenvedély az értelem felett aratott győzelmének szimbólumává vált. Heléna, mint irodalmi figura kedvezőtlen megítélése ellenére, de isteni mivolta miatt számos görög helyszínen, például Rodoszon, Spártában és Therapsnes-ben kultuszok épültek a személye köré.
Családi kapcsolatok
A görög mitológia szerint Heléna Zeusz és Léda, Spárta királynéjának, valamint Tündareósz feleségének, lánya volt. Zeusz hattyú alakban csábította el Lédát és szerelmi kapcsolatuk beteljesedéseként született meg Heléna. A mítosz egy másik változata szerint Heléna anyja Nemeszisz, a bosszú istennője volt. Akárki is legyen, mindkét verzió szerint Heléna egy tojásból kelt ki Spártában. Három testvére volt, Kasztór, Polüdeikész és Klütaimnésztra, aki később Agamemnon, Mükéné királyának felesége lett. Egy napon Tündareósz áldozni akart az isteneknek, azonban Afroditéről megfeledkezett, aki emiatt végtelen haragra gerjedt és megfogadta, hogy a király összes lánya házasságtörésről lesz híres.
Helénának sok híres udvarlója volt, de végül Agamemnon testvéréhez, Menelaoszhoz, Spárta királyához ment feleségül. A házassági megállapodás részeként Tündareósz feláldozott egy lovat értük és megeskette az összes görög vezért, hogy elismerik Helénát Menelaosz feleségeként és hogy megvédik a lányát a bajtól. Ennek az eskünek komoly következményei lettek a trójai háború kitörésével. Menelaosznak és Helénának egy lányuk, Hermioné, és három fiuk, Pleiszthenész, Aithiolasz és Morrafiosz született.
Helénát tartották a legszebb nőnek a halandók között. Hésziodosz Munkák és napok című művében „szépfürtű Heléna”-ként utal rá (165). Homérosz is ezt az eposzi jelzőt használja az Odüsszeiaban (15:58), de megjelenik még a „Hókaru szép Helené” (Iliász, 3:119) és „Helené, pajzstartó Zeusz atya lánya” (Iliász, 3:422). De Homérosz úgy is utal rá, mint „borzasztó Helené” (Iliász, 19:324).
Thészeusz elrabolja Helenát
Thészeusz, a híres athéni hős és a város egyik első királya, kislánykorában elrabolta Helénát és odaadta az anyjának, hogy vigyázzon rá addig, amíg fel nem nő. A lányt, aki az elbeszélések alapján szeretett birkózni és vadászni, megmentették a testvérei, a Dioszkuroszok. Megszállták az Attika-félszigetet, Thészeuszt visszavonulásra kényszerítették az égei-tengeri Szkírosz szigetre. Úgy tűnik, hogy Heléna szépsége már fiatalkorában is egy átokkal ért fel.
Parisz ítélete
A görögök egyetlen eseménnyel kapcsolták össze a trójai háború kirobbanásának okát. Péleusz és Thetisz esküvőjén Erisz, a viszály istennője felajánlott egy aranyalmát az Olümposz legszebb istennőjének. Zeusz meghívta a jóképű trójai herceget, Pariszt (más néven Alexandroszt), hogy bíróként döntsön a három istennő, Athéné, Héra és Afrodité, között. Mindhárom jelölt különböző ígéreteket tett Parisznak a szavazatért cserébe. Athéné erőt, szépséget és legyőzhetetlenséget kínált neki, Héra ázsiai területeket és gazdaságot ajánlott fel, Afrodité pedig a világ legszebb nőjét, Helenát ígérte Parisznak. A férfi végül Afroditét választotta és nyereményével egy diplomáciai küldetés alkalmával találkozott Menelaosz király házában, ahol vendégül látták a herceget. A páros hamar szerelembe esett és elszökött Trójába (vagyis Iliumba), hogy a spártai Helénából trójai Heléna válhasson. A nőt elkísérte hűséges szolgálója, Aethra, azonban a gyermekeit hátra hagyta. Parisz a hazafelé vezető úton megállt Szidónban, Föníciában, kifosztotta a térséget és magával vitte a kincseket Trójába.
Hérodotosz az i. e. 5. században élő görög történész máshogy meséli el ezeket az eseményeket a Történelem (2.113) című művében. Hérodotosz az egyiptomi nép elmesélése alapján azt állítja, hogy Parisz és Heléna kedvezőtlen szeleket fogtak ki, ezért nem Trójába, hanem Egyiptomba hajóztak. Partraszálláskor Parisz emberei otthagyták a szökevény párt és feljelentették őket a helyi papságnál. Az, hogy Parisz elrabolta Helenát, mikor Menelaosz vendége volt illegális és istenbecsmérlő tettnek számított a görög kultúrában. Emellett Parisz spártai kincseket is ellopott. Próteusz, Memphisz királya tudomást szerzett erről és letartóztatta Pariszt, Helénát és a zsákmányt magánál tartotta, amíg vissza nem tudta adni a görögöknek. Hérodotosz továbbá azt is állítja, hogy más írók, mint például Homérosz, is ismerték ezt a változatot, de ehelyett inkább egy sokkal epikusabb és szórakoztatóbb történet mellett döntöttek, amiben szerepel Trója és a hosszú háború is. Azonban mindkét változat hasonló alapokon nyugszik. Hérodotosz azt állítja, hogy a görög flotta a Heléna keresése közben találkozott az egyiptomiakkal, de egyszerűen nem hitték el, hogy egészen Trójáig vitték el őt, ezért elfoglalták a várost. Mikor rájött a sereg, hogy Heléna mindvégig Egyiptomban volt, Menelaosz Memphiszbe hajózott és visszahozta a feleségét. Továbbá Hérodotosz szerint a memphiszi Afrodité templom igazából Heléna tiszteletére épült meg.
Heléna Trójába érkezésének részletei nem is annyira fontosak, arra sem tudunk egyértelműen választ adni, hogy elrabolták vagy saját akaratából tartott Parisszal. Néhány ókori attikai kerámián ábrázolt jelenet szerint Heléna saját akaratából volt Parisz szeretője, de másokon Parisz a karját (és nem a kezét) szorítja. Megint más jelenetek szerint Menelaosz kardot ránt, hogy visszaszerezze Helénát, ami arra utal, hogy a lány nem volt hajlandó visszatérni a férjéhez. De olyan vázák is fennmaradtak, amiken Menelaosz eldobja a kardját és megbocsát Helénának, amikor ismét találkoznak.
A művészet és az irodalom mindig is visszásan viszonyult a női alakokhoz, Pandorától kezdve egészen Médeiáig, viszont a görögök többsége Helénát botrányosnak tartotta. Ahogy Barbara Graziosi történész is megjegyzi: „Az ókori világban senki sem gondolta úgy, hogy egy rendes nő viselkedhet úgy, ahogy Heléna tette” (59). Pedig Afrodité a szerelem istennője, Árész a háború istene és Parisz is legalább ugyanannyira felelősek a trójai háború tragikus következményeiért.
A trójai háború
A trójai háborúról szerzett ismeretünk legfőbb – és legnépszerűbb – forrása Homérosz Iliász című epikus költeménye, amit feltehetőleg az i. e. 8. században írtak és szóbeli elbeszéléseken alapszik. Az elbeszélés szerint a görögök hatalmas sereggel hajóztak Trója felé és addig tartották ostrom alatt a várost, amíg vissza nem szerezték Helénát. A görögök szerint a háborúra valamikor az i. e. 13. században kerülhetett sor, amely időszakot ma égei bronzkornak hívunk. A történészek szerint valóban kitörhetett ekkor konfliktus a mükénéiek és a hettiták között, a régészek pedig többnyire egyetértenek abban, hogy a mai Törökország területén feltárt, lenyűgöző védőfalakkal körülvett város Trója lehetett. Kiderült, hogy több rétegnyi város épült egymásra és a Trója VI-nak elnevezett réteg lehetett Homérosz és Heléna Trójája. Nagy valószínűséggel kirobbant háború kereskedelmi, erőforrási és kolóniákkal kapcsolatos indokok miatt, bár azok nem hasonlíthatóak a nagyszabású trójai háborúhoz. Még a mitológiában is megemlítik, hogy Agamemnon nemcsak bátyja becsületéért száll harcba, hanem a meggazdagodás lehetősége is foglalkoztatja.
Az elbeszélés szerint tíz évig tartott a trójai háború Anatóliában, Trója városánál. Trója körül hatalmas falak álltak, ezért a görögök ostrom alá vették, kevés alkalommal került sor nyílt csatára a városfalakon túl fekvő síkságon. Priamosz, Trója királya és a fia, Hektor tisztelettel bántak Helénával, pedig Hektor Pariszt hibáztatta a háború kitöréséért. Ezalatt az időszak alatt Helénának és Parisznak négy gyermeke született, három fiú, Bugono, Aganosz és Idaiosz, és egy lány, Helené. Mindhárom fiú a háború vége felé vesztette el életét, mikor a nagy káoszban rájuk dőlt egy tető.
A háború egyik legemlékezetesebb pillanata Menelaosz és Parisz harca volt. Helénát a győztesnek ígérték, Menelaosznak kezdetben sikerült a trójai herceg felé kerekednie, de végül Afrodité megmentette Pariszt és a csatatérről biztonságba vitte. A görögöknek a trójai falóval sikerült megnyerniük végleg a háborút. Felépítettek egy erős, fából készült bálványt, aminek a belsejében el tudtak bújni a görög katonák, hogy amikor a lovat bevontatják a városba, a többi, kint rejtőzködő társuknak nyitva tudják tartani a város kapuját. A görögök lemészárolták és rabszolgává tették a trójaiakat, a mítoszban a csata brutális emlékeztetőként szolgál a házasságtörés bűnére. Pariszt Philoktétész nyila ölte meg. Mindeközben Menelaosz újra találkozott Helénával. 
A mítosz bizonyos változatai szerint a spártai király először kardot rántott, hogy lesújtsa Helénát, de mikor meglátta fedetlen melleit, meggondolta magát és magához ölelte. Az egyik görög dráma félkegyelműnek ábrázolja Menelaoszt, akit csak az érdekelt, hogy felesége nem hízott-e meg a hosszú ostrom alatt. Akármelyik is legyen a valós, mindkettejüknek meg kellett bocsátani a másiknak és elfelejteni az egészet.
A hazatérés
Menelaosz és Heléna visszatértek Hellászba, de útközben kikötöttek néhány helyen. Ezeket az eseményeket Homérosz az Odüsszeiában meséli el. Első megállójuk Kréta szigetén volt, ahol a viharban szikláknak ütközött a hajó. Ezután megérkeztek Egyiptomba, ahol több évet töltöttek el, mivel nem sikerült kedvező szeleket kifogniuk a tovább hajózáshoz. Ezalatt az idő alatt Menelaosz beutazta Ciprust és a föníciai Szidón városát, a finom textil és ezüst földjét. A zsákmányát szétosztotta a spártaiak között. Következő megállójuk a gazdag termőföldű Észak-Afrikában (Líbiában) volt, majd egy rövid kitérőt tettek Etiópiába. Mindezek közben egyre nőtt Menelaosz kincsesládája. Homérosz szerint Menelaosz Egyiptomban találkozott Proteusszal, aki ebben a változatban nem uralkodó, hanem a tengerek istene, vagyis a „Tengeri Öregember” volt. A földközi-tengeri kitérők (valamint Parisz Trójába vezető útján tett kiérői) mitológiai magyarázatot adhatnak a Mükénéi Görögország, Fönícia és Egyiptom közötti bronzkori kereskedelemre és a művészetben, kerámiákon megjelenő stílusirányzatok hasonlóságára.
Heléna és Menelaosz végül a kedvező szelekkel vissza tudtak térni Spártába. Újra találkoznak Hermioné lányukkal, aki Oresztész, Agamemnon fiának felesége lett. Ez megmagyarázza, miért uralkodott egy király Mükéné és Spárta felett.
Heléna kultusza
A görög irodalomban elfoglalt helyével ellentétben Helénát bizonyos területeken istenként tisztelték. A tudósok nagyjából egyetértenek abban, hogy Heléna istennő vagy félig isteni alak lehetett. Az elrablásáról szóló mítoszok magyarázatul szolgálhattak arra, hogy az istennő időnként miért nem volt jelen a neki épített templomokban.
Heléna kultuszok leginkább Rodoszon és az Attika-félszigeten alakultak ki. Mégis Spártában lett a legnépszerűbb vallási figura, ahol a serdülőkorból a menyasszonnyá való átlépés szimbólumává vált (parthenos to nymphê). Heléna a felnőtt, férjezett asszonyok (gynê) és nővérek (adelphê) szentje is lett. Rodoszon Helénát a termékenységgel, a fákkal és a növényvilággal azonosították, míg Spártában az erotikus vágy és a szépség azon aspektusait képviselte, amelyeket Afrodité is.
Az egyik legrégebbi Heléna-szentély Therapnes-ban, Spárta közelében épült meg. Itt a felnőtt, férjezett asszonyok szimbólumává vált, a neki épített templomban pedig áldozni is lehetett neki azért, hogy a hívőket csábító tulajdonságokkal ajándékozza meg. Hérodotosz a Történelem (6.61) című feljegyzéseiben leírta, hogy Arisztón király harmadik felesége csodálatos módon megszépült Heléna therapnes-i isteni beavatkozásának köszönhetően. Az i. sz. 2. századi görög történetíró és földrajztudós, Pauszaniasz Görögország leírása című műve (3.19.9) szerint a helyiek úgy vélték, hogy Menelaoszt és Helénát Therapnes-ban temették el. A sírjukat i. e. 700 körül építhették egy i. e. 15. századi mükénéi „palota” közelében egy nagy, téglalap alakú, kváderkőből épült tömbből állt, mellette egy kis templom és mindez egy dombon állt és egy rámpán keresztül lehetett megközelíteni. Az ásatások feltárták, hogy az i. e. 1. századig jártak oda az emberek a párnak szentelt áldozatokat tenni.
Heléna ábrázolása a művészetben és az irodalomban
Heléna és a trójai háború népszerű témának számítanak több klasszikus irodalmár számára is Homéroszon kívül. Heléna alakja megjelenik például Aiszkhülosz Agamemnon és Vergilius Aeneis műveiben is. Az i. e. 5. században Euripidész Trójai nők tragédiájában Helénát az elfogott trójai nők hallgatják ki és próbálja megvédeni a cselekedeteit. Heléna azzal védekezett az ellene felvetett házasságtörés vádja ellen, hogy ő csupán az istenek játékszere volt és nem kerülhette el a sorsát. Ezzel szemben Euripidész Heléna című darabjában a királynő sosem érkezett meg Trójába, hanem Hérodotosz elbeszéléséhez hasonlóan mindvégig Egyiptomban maradt. A szofista Gorgiasz (kb. i. e. 485 – 380) komikusan vette védelmébe Helénát, de ez inkább csak egy retorikai gyakorlat lehetett és nem a nevét akarta tisztára mosni.
A képzőművészetben az i. e. 4. században Apuliából és Campanából származó vörös alakos kerámiákon a tojásból kikelő Heléna jelenik meg. Az archaikus korból származó attikai vörös alakos vázákon azt láthatjuk, ahogy Thészeusz elrabolja a lányt. A klasszikus korban gyakran szerepelt vörös és fekete alakos kerámiákon is, olyan jeleneteken, mint például, amikor Parisz magával viszi vagy amikor Menelaosz üldözi és kibékül vele.
Az antikvitás során és még utána is Heléna története évszázadokon keresztül foglalkoztatta az embereket. A reneszánsz alatt különösen népszerű volt, a legkülönbözőbb művészeti ágakban jelent meg, mint például Tintoretto (kb. i. sz. 1518 – 1594) festményein vagy Christopher Marlowe (i. sz. 1564 – 1593) verseiben. Manapság leginkább Marlowe soraival emlékezünk Helénára:
„Ez az arc űzött tengerre ezer
Hajót, s égette porba Illium
Egekbe vesző dacos tornyait?”
(Doktor Faustus tragikus históriája, ford. Szabó Stein Imre)
